Nem vásárolok ruhát egy évig! – Az első három hónap tapasztalatai

Szerző: | 2021. április 05. | Gardróbkihívás

Tósaki Ágnes és Weisz-Kovács Cintia egymástól függetlenül döntötték el, hogy 2021-ben nem vásárolnak ruhát, cipőt, táskát és egyéb kiegészítőt. A cikk szerzője, Mengyán Eszter, évekkel ezelőtt egy darabig szintén nemet mondott a ruhavásárlásra. Most egy éven át követi Ági és Cintia útját, azt remélve, hogy sokakat inspirál a történetük a lassításra, a saját ruhatáruk felfedezésére.

2016 óta osztom meg a tapasztalataimat és ötleteimet a fenntartható divattal, környezettudatos öltözködéssel kapcsolatban a Holy Duck! blogon és a hozzá tartozó közösségi oldalakon. Amikor elkezdtem a blogot, még kevesen írtak erről a témáról, elsősorban külföldi Instagram-oldalak inspiráltak. Így bukkantam az Egy évig nem vásárolok ruhát „kihívásra”. (Azóta tudom, hogy mindenkinek más a kihívás, de erről nem ebben a cikkben szeretnék mesélni.) Külföldi bloggerek, Instagrammerek hatására 2016 októbere és 2017 novembere között nem vásároltam ruhát, cipőt, táskát és egyéb kiegészítőt, és közben rengeteget tanultam saját magamról.

 

Annak, aki szeretné fenntarthatóbbá tenni a ruhatárát, azóta is azt javaslom, első lépésként tartson egy ideig vásárlás szünetet.

Tapasztalataim szerint két hónap már elég arra, hogy átértékeljük bizonyos szokásainkat és közelebb kerüljünk a saját ruhatárunkhoz. A visszajelzésekből tudom, mennyire inspiráló erről a folyamatról olvasni, és sokan osztották meg velem, hogy a blogom hatására döntöttetek úgy, hogy egy ideig nem vásárolnak ruhát, táskát, cipőt és egyéb kiegészítőt.

Nem vásárolnak ruhát egy évig

Amikor az Instagramon megláttam, hogy Ági (@szia.agi.vagyok) és Cintia (@theminimalistgirlnextdoor) egymástól függetlenül a vásárlás-stop mellett döntöttek, elhatároztam, hogy negyedévente találkozom velük, és kifaggatom őket a tapasztalataikról.

Mindketten Budapesten dolgoznak, Cintia adminisztrációs területen. Ági átmenetileg szintén adminisztrációval foglalkozik amúgy növényorvos végzettsége van, kertészmérnökként végzett és a munka mellett épp gyümölcsészet pHd-t csinálja. Cintia édesanyja és nagymamája is varrónőként dolgozott, Ági remekül varr, aminek az elmúlt három hónapban nem kis jelentősége volt.

Mi most találkozunk először, de ti már korábban is találkoztak egymással a kihívás kapcsán egy cserbenhagyásos baleset miatt. Mi történt?

Cintia: Az elmúlt három hónapban ért egy kisebb szívroham, amikor tönkrement a táskám cipzárja, amivel minden nap járok. Kitettem Instagramra, hogy megvan az első cserbenhagyásos baleset, új táskát kell vennem, oda a kihívásnak. Szerencsére, Ági azonnal írt, hogy ő meg tudja javítani, találkoztunk, megcsinálta, és komolyan mondom, jobb, mint újkorában. (nevet)

A motiváció

Én anno nem gondoltam, hogy egy évig tart majd a vásárlásmentes időszakom, eredetileg három hónapra terveztem. Azt látom, ti sokkal tudatosabban álltatok neki a kihívásnak. Miért vágtatok bele? Mit szeretnétek megtapasztalni?

Cintia: Én már többször nekikezdtem egy-egy hosszabb, vásárlásmentes időszaknak, de eddig maximum egy hónapig jutottam. Most, hogy három hónapig nem vettem semmit, hatalmas sikerélményt jelent a számomra.

Az egyik motivációm, hogy szeretnék pénzt spórolni, mivel lakásfelújítás előtt állunk. Eddig sem vásároltam olyan sokat, amiből idén egy felújítás árát össze tudnám spórolni a kihívás alatt, de sok kicsi sokra megy.

A másik pedig a tudatosabb vásárlás. Amikor tíz éve elkezdtem dolgozni és lett saját keresetem, megvettem szinte mindent mindenhol. Nem volt szempont, hogy másodkézből származzon, és az sem, hogy színtípus vagy testalkat szerint megfelelő legyen.

Az utóbbi években már kezdtem olyan szempontokat figyelembe venni, hogy milyen a ruha anyaga, és rászoktam a turizásra is. Kialakítottam egy kapszula ruhatárat, de az elmúlt fél évben azt éreztem, hogy nem vagyok vele teljesen elégedett.

Még mindig rendszeresen vettem új ruhákat, de amikor hazavittem őket, volt, hogy azt éreztem, valami nincs rendben. Volt olyan, hogy turiztam egy szoknyát, nagy örömmel hazavittem, aztán otthon csak néztem, hogy nincs olyan ruhám, amivel felvehetném, vagy éppen más okból nem voltam vele teljesen elégedett. Az ehhez hasonló helyzeteket szeretném elkerülni a jövőben.

A kihívás után szeretnék sokkal megfontoltabban, illetve ritkábban vásárolni, és ha veszek valamit, akkor olyan darabra költeni, amit utána sokáig hordok.

 

Ági, neked mi volt a motivációd? Miért vágtál bele a kihívásba?

Amikor felköltöztem Budapestre a kollégiumba, alig volt néhány holmim, ezért nagyon sok olyan ruhát elfogadtam, amitől mások szerettek volna megválni. A következő években rengeteg ruhát felhalmoztam. Egyrészt rengeteg mindent kaptunk, másrészt nagyon sokat jártam turizni. Azt gondolom, elsősorban azt kompenzáltam, hogy anno nem volt sok ruhám, és ezt szerettem volna „bepótolni”. Sok mindent azért vettem meg, mert azt gondoltam, hogy egyszer majd jó lesz, valamikor csak fogom hordani.

Hiába lett egyre több ruhám, mégis azt éreztem, nincs mit felvennem, nem tudok normálisan felöltözni. Amikor a mesterképzés végén hazaköltöztem a kollégiumból, és kipakoltam a szekrényekből, szembesültem vele, hogy rengeteg ruhám van.

Megfogalmazódott bennem: ha ennyi ruha mellett is azt érzem, hogy nem tudok mit felvenni, akkor valami baj van.

Utánaolvastam a témának, találkoztam a KonMari módszerrel, kiszelektáltam a ruháim felét, de még mindig azt éreztem, hogy túl sok ruhám van. Ráadásul sem a színek, sem a fazonok nem álltak jól: rengeteg barna, fekete, bézs holmim volt. Azóta jártam színtanácsadáson, és már tudom, hogy ezek nem az én színeim.

Amikor találkoztam a párommal, az fogalmazódott meg bennem, hogy bár nincs sok ruhája, mégis nagyon jól öltözik. Ez igazi motiváció volt számomra, hogy én is elkezdjek hasonlóan gondolkodni a ruhatáramról.

Cintia: Én az összes férfit úgy irigylem, és most meg is fogalmazódott bennem, mit szeretnék még elérni az egy év végére. Szeretném magam férfi szemmel látni a tükörbe nézve. Szeretném azt érezni, hogy akármit veszek magamra, azt állapítsam meg, milyen jól nézek ki. (nevet)

A módszer

Erre szerintem sokan vágyunk! A kihívás nagy része viszont még hátra van. Számomra nagyon izgalmas volt olvasni, hogy ugyanazt vállaltátok, de más módszerrel haladtok az úton.

Ági: Én mindenképp kis lépésekben szeretnék haladni, szépen fokozatosan, az utat élvezve. Ezért is döntöttem el, hogy először csak egy hétig nem vásárolok, utána egy hónapig, utána negyed évig. Szépen, lassan… Valójában már karácsony után elkezdtem a kihívást, de akkor még nem mondtam el senkinek. 2021. január 1-jén mondtam el páromnak az ötletemet, amit január 4-én megosztottam az Instagram-oldalamon is.

Cintia: Én viszont 2020. december 31-én még toltam egy online vásárlást, biztos, ami biztos. (nevet) Egy cipőt és egy ruhát vettem. A ruha nem lett 100 százalékosan tökéletes, ezért szoknyává alakítottam most, márciusban. Nem szerettem volna visszaküldeni, mert nagyon tetszik a színe.

A többiek

Bár mindketten vezettek a kihívásnak dedikált Instagram oldalt, meséltetek a kihívásról a közeli ismerősöknek is? Mit szól a család, a barátok, akik tudják, hogy egy évig nem vásároltok ruhát?

Ági: Nagyon eltérő reakciókat kaptam a barátoktól, ismerősöktől. Belegondoltam abba, hogy ha a pár évvel ezelőtti önmagamnak mesélem el, mit vállaltam, lehet, hogy kinevetem saját magam. Sokan nem értik, miért csinálom, de lebeszélni senki nem szeretne. A párom állított próba elé: amikor elmondtam neki, elvitt a Zarába, ahol pont óriási leárazás volt, de nem vásároltam semmit, azóta folyamatosan támogat.

Cintia: Az én férjem is nagyon támogató, olyannyira, hogy semmiféle csalásban nem szeretne részt venni, azaz például nem vesz nekem ajándékba ruhát. Mástól sem kaptam semmiféle negatív visszajelzést. Volt olyan ismerősöm, aki az egyik posztom alá azt kommentelte, hogy tavaly csak egy-két ruhadarabot vett. Ez engem is inspirált arra, hogy ha neki sikerült, akkor én is biztosan meg tudom csinálni. Én elsősorban saját magamnak csináltam az Instagram-oldalt. Meg is lepődtem, hogy száznál több ember is bekövetett néhány hét alatt.

De még furcsább, hogy mennyien szurkolnak és támogatnak, és olyan üzeneteket és kommenteket kapok vadidegenektől, ami nagyon jól esik, jó érzés.

A kedvenc darabok

Mik voltak a kedvenc darabjaitok az első három hónapban?

Cinti: Ősszel turiztam egy imádnivaló zsebes, kék szoknyát, mint utólag kiderült, valami nagyon márkás darab. Tavaly a születésnapomra varrattam egy élénk pink szövetkabátot, ez az első varratott kabátom, amihez teljesen véletlenül turiztam egy csodaszép sálat. Eredetileg nem ezért mentem, de nagyon megfogott a színe, megvásároltam, és nagyon jól tettem.

A szürke gyapjúpulcsit a Hagorban vásároltam, főként otthon viselem, és ezzel vettem részt a Green Guide Budapest és a Holy Duck! blogod által kezdeményezett vastag pulcsis napon.

És az utolsó a piros blézerem, ami a #viseld5x gardróbkihívás első szereplője volt – ehhez a blézerhez állítottam össze öt különböző szettet, és öt egymást követő napon át viseltem. Azért a harmadik napon már kezdtem kicsit furcsán érezni magam ugyanabban a ruhában, de képzeld, öt nap után sem tette szóvá senki, miért vagyok ugyanabban a ruhában megint.

Ági: A kedvenc ruhám egy barna kockás ing, ami nagyon különleges a számomra: a fogadott apámtól kaptam. Nagyon fázós vagyok, de ennek ellenére gyakran nem öltözöm fel rendesen. Egyszer ezt az inget adták kölcsön, amikor fáztam, engem ez a darab az otthonomra emlékeztet, és arra, hogy honnan kerültem oda, ahol most tartok. Jó érzéssel tölt el, hogy velem van, a családot, a múltat jelenti.

Elhoztam ezt a halványsárga pulcsit is, ami az első gyapjúpulcsim, ráadásul az első sárga darabom. Azelőtt sosem viseltem ilyen színeket. A rózsaszín felsővel vettem részt a #viseld5x kihívásban.

Karácsony környékén fogalmazódott meg bennem egy érzés, hogy annyi szép ruhám van otthon, szeretném ezeket a darabokat jobban kihasználni, újra felfedezni, gyakrabban viselni.

A gardróbkihívások rengeteget segítenek abban, hogy másképp nézzek a ruháimra, kilépjek a komfortzónámból, és úgy kombináljam a meglévő darabokat, ahogy eddig nem mertem.

A kísértés

Volt-e az első negyedévben olyan pont, amikor elbizonytalanodtatok?

Cinti: Március végén az ördög megkísértett elég csúnyán, online vásárlás formájában. Már kosárba raktam a terméket, de aztán valahogy sikerült magam lebeszélni a dologról, de utána pár óráig elég kellemetlen érzésem volt. Ettől függetlenül örülök, hogy végül nem vásároltam. Másnap rájöttem, hogy amúgy sem volt egy kihagyhatatlan ajánlat, úgyhogy nem vesztettem semmit.

Amúgy a kevés ruhám ellenére is megváltam két darabtól, az egyik adományboltba, míg a másik új tulajdonoshoz került, akinél remélem jobb helye lesz, mint nálam.

Ági: Én semmi bizonytalanságot nem éreztem, pedig voltam turiban is. Bevallom, én imádok turiba járni csak azért, hogy megnézzem az anyagokat, a mintákat, a színeket, és nekem ennyi bőven elég. Aztán hazamegyek, ott vannak, az én kincseim, rájuk nézek, és azt érzem, megvan mindenem.

A kevés ruha ellenére tovább szelektáltam, rájöttem, mely ruhákra nincs szükségem, nem szeretem őket, nem érzem önazonosnak, így ezeket elajándékoztam.

Sokkal jobban megbecsülöm amim van, és nem égek a vágytól, hogy valami újat vegyek, valami új kerüljön be – elégedett vagyok.

A folytatás

Nyáron találkozunk majd legközelebb. Mire számítotok a következő negyedévben?

Cinti: Én a nyártól jobban tartok, a tavasztól nem annyira. Elméletileg vendégek leszünk egy áprilisi esküvőn – még nem tudjuk, megtartják-e -, amire már kitaláltam, mit veszek fel, és remélem, nem fog el majd az érzés, hogy új ruhát kell vennem.

Ági: Alig várom a szezonváltást: szeretném végre viselni az átalakított fehér nadrágomat, és a nyári ruháimat is. Bevallom, én úgy indítottam a kihívást, hogy havonta egy ruhát szeretnék varrni. Aztán pillanatok alatt rájöttem, hogy ennyi új ruhára nincs szükségem még akkor sem, ha magamnak varrok. Ezért úgy döntöttem, egy nyári ruhát varrok majd, illetve a meglévő darabokat javítom, alakítom majd át. Ennyi bőven elég lesz.

Az interjúhoz a fotókat Hámori Zsófia készítette.

Mengyán Eszter, újságíró, az oldal alapítója, főszerkesztője. „2016 óta foglalkozom a fenntartható divat, környezettudatos öltözködés témájával. Olyan oldalt álmodtam meg, amely egyszerre inspirál és informál, az átláthatóságot, az őszinte kommunikációt népszerűsíti. Remélem, az oldalt böngészve sok kérdésedre választ kapsz.”