Hogyan lesz az ember kényszervásárlóból fenntartható márka alapító?

Szerző: | 2021. május 10. | Divatforradalom

Értéktelen, silány minőségű, vacak kacatok kényszeres vásárlója volt Mandzák Enikő, a PIZSI fenntartható pizsama brand alapítója. A cikk szerzőjeként felidézi ezt az időszakot, és elmeséli, hogyan és mikor tért meg.

2021-et írunk, és én túl vagyok a 32. születésnapomon is, amit talán nem illik reklámozni, de a valóságban ugyan ki az, aki számolja? Kicsivel több mint fél éve vagyok teljes állású szabadúszó, vagy ha úgy tetszik, vállalkozó. Azt gondolom, hogy a lehetőségekhez képest igencsak fenntarthatóan működik a márkám, ami bár klasszikus értelemben divatipari brandnek minősül, valahol mégis kicsit más.

De pörgessük most vissza az idő kerekét jó pár évvel ezelőttre, mert nem is igazán a mostani énemről szeretnék beszélni, hanem sokkal inkább arról, hogy milyen volt az út a PIZSI kiteljesedéséig.

Egyetlen kapcsolatom volt a fenntarthatósághoz: a szakdolgozatom

A 2010-es évek számomra elképesztően változatosak voltak. Voltam egyetemista, au-pair, majd gyakornok, és újra tanuló. Éltem külföldön, aztán lett belőlem hazavándorló fiatal, és belekóstoltam többféle munkakörbe is. Egyiknek sem volt köze a ruhaiparhoz, de még csak kreatívnak se mondanám a valaha volt feladatköreimet. Ha nagyon igyekszem, akkor talán egy párhuzamot tudok húzni az akkori énem és a mostani „munkám” között, az pedig a szakdolgozatom volt, ami a fenntartható turizmus egy kis szeletét mutatta be, nevezetesen egy svájci sídesztinációt, Zermattot.

Volt szerencsém a svájci életem során ott járni, idestova tíz éve. Emlékszem arra is, hogy milyen szürreális volt akkor egy olyan településen létezni, ahol nemhogy nem volt autós közlekedés, de még megközelíteni sem tudtad a városkát sehogyan, kizárólag vonattal, miután egy parkolóban hagytad a járművedet „odalent”.

 

Na de visszatérve a fenntarthatósághoz: a szakdolgozatom és az ezt megelőző és ehhez kapcsolódó egyetemi kurzusok voltak akkoriban a kizárólagos forrásaim a környezettudatosság és úgy általában véve a tudatosság felé.

Aztán teltek-múltak az évek, és bár a svájci pár évem megmutatott nekem sok mindent arról, hogy például hogyan kell úgy rendesen szelektíven hulladékot gyűjteni, vagy igazán takarékosan főzni és ételt „nemkidobni”, a gyakorlatban ezek a dolgok csak jóval később, már itthon épültek be az életembe.

Sőt, azt is be kell vallanom, hogy bár a fast fashion akkoriban még csak elvétve tette be a lábát abba a pici, alpesi országba, valahol ott kezdődött a kényszeres vásárlásom időszaka, nem másért, hanem azért, mert ezzel kompenzáltam.

De hogy mit is, az csak később lett világos.

Csupa értéktelen, silány minőségű, vacak kacat

Emlékszem arra a képre, amikor közel négy év külföldi élet után hazaértem, és a szüleim házában a szobám közepére szó szerint kidobáltam az összes ruhát, amit felhalmoztam az évek során.

A látványt sajnos nem örökítettem meg, de ha rágondolok, szó szerint megfájdul a fejem. Nem azért, mert sok volt, hanem azért, mert csupa értéktelen, silány minőségű, vacak kacat volt, és erre egyáltalán nem vagyok büszke.

A csodálatos az lenne, ha innentől úgy folytatódna a történet, hogy „akkor tértem meg”, és kezdtem el tudatosan vásárolni, de nem, itt még korántsem ismertem fel, hogy mivel is állok szemben.

Az ezt követő hónapok leginkább azzal teltek, hogy belvetettem magam a nagybetűs budapesti életbe, és nemcsak a szórakozóhelyeket, de a plázákat is végigjártam. Na, de szigorúan csak leárazott termékeket vásároltam, abból viszont sokat. Számtalanszor mentem haza egy bevásárlókörútról olyan ruhadarabokkal, amelyekre egyáltalán nem volt szükségem, és nem is voltam biztos abban, hogy tetszenek-e úgy igazán.

Az instant gratification vajon mi?

Tulajdonképpen azt hiszem, csak azért vásároltam meg ezeket a termékeket, mert így jutottam hozzá az „instant gratification”-höz, amitől elestem volna, ha üres kézzel térek haza. Itt álljunk is most meg egy kicsit, mert azt hiszem, hogy magyarázatra szorul, miért is használok hangzatos angol kifejezést, és mit is akarok ezzel mondani.

Az instant gratification kifejezést magyarul hívhatnám azonnali örömnek, de magáról a témáról én személy szerint nem sokat olvastam még magyarul, ezért is használom az eredeti kifejezést. A szakirodalom alapvetően az Y generációtól induló „betegségként” tartja számon ezt a jelenséget, amiért talán leginkább az internet elterjedése és a szolgáltatások felgyorsulása okolható.

Instant gratificatonnek hívjuk például azt, amikor valaki(k) kedvelik vagy kommentálják a bejegyzéseinket, vagy amikor egy alkalmazásból megrendeljük az ételt és húsz perc alatt már az ajtónkban vár minket. De azt is, amikor vásárolunk magunknak valamit, és néhány percig úgy érezzük, hogy a miénk az egész világ.

Néhány percig.

A hangsúly a néhányon van, és ez volt az, amire aztán lassan, de nekem is sikerült rádöbbennem. Hiába vásároltam magamnak olyan dolgokat, amiket aztán nem hordtam, mert nem tetszettek, vagy nem illettek hozzám, vagy nem éreztem jól magam bennük, vagy hamar tönkrementek.

Hiába vártam örömet tőlük, ha esélyük sem volt hosszú távon jó érzést sugározni felém.

Influenszereim: Marie Kondo helyett a The Minimalists srácok

Bár Marie Kondo is megmondta, hogy csak azt tartsd a szekrényedben, ami örömet sugároz, nekem nem ő hozta el a „megváltást”.

Körülbelül egy időben fedeztem fel a The Minimalists párosát és a Fashion Revolution mozgalmat, és kezdtem el elmozdulni a tudatosság irányába először fejben, aztán fizikálisan is. Ez kihatott sok mindenre, beleértve a munkámat, a magánéletemet, a pénzügyeimet és a jövőbeli terveimet is. Akkoriban már tudtam, hogy nem szeretnék örökké alkalmazott lenni, és szeretnék teremteni valamit, ami értékes.

Amikor pedig a közgazdász énem is kikandikált kicsit belőlem, akkor valami olyat kerestem, ami ha ügyes vagyok, megtérülhet, ami egyedi és amin nem tudok sokat bukni, ha mégsem működik. A kalandor énem pedig hozzátette a habot a tortán azzal a kérdéssel, hogy lehet-e mindezt fenntarthatóan csinálni egy olyan országban, ahol akadály az bőven akad?

Ma, 32 évesen, bruttó három és fél év PIZSI után azt mondom, hogy lehet. De hogy meddig, hogyan és mennyire fenntarthatóan is tud működni mindez a valóságban, az már a jövő és persze maga az út rejtélye, amin most éppen lépkedek.

Olvasd el a PIZSI bemutatkozását itt, a Fenntarthatodivat.hu oldalon, és nézd vissza a Fenntarthatodivat.hu IGTV csatornáján Mandzák Enikő és Mengyán Eszter beszélgetését.

Mandzák Enikő, a PIZSI, az első Magyarországon készült fenntartható pizsama brand alapítója. „2017-ben egy elképesztően fárasztó munkahely után, még éppen a kiégés előtt döbbentem rá arra, hogy elfelejtettem, hogyan is kell pihenni. Amikor felismertem, hogy elsőként az alvási rutinomat kellene átalakítanom, akkor arra is rá kellett jönnöm, hogy bár a szekrényem roskad a kihasználatlan ruhadaraboktól, kényelmes pizsamából egyet sem tudok felmutatni, sőt azt sem tudom, hol szerezhetnék be magamnak valamit, amiben igazán pihentető lesz az éjszakám. Ekkor indult el bennem a PIZSI gondolata.”

Instagram

#SecondHandSeptember Használt ruhát vásárolni környezettudatos megoldás, de ne feledjétek, hogy csak akkor, ha nem kezdtek el túlhalmozni, és tudatosak maradtok a turikban, second hand üzletekben és vintage shopokban is.Mi lesz a használt ruha szeptember után?A használt ruha szeptember – a műanyagmentes júliushoz hasonlóan – azért indult, hogy felhívja a figyelmet egy problémára, és alternatív megoldást kínáljon. Ez esetben a cél, hogy ha új ruhát szeretnétek vásárolni, előbb gondoljátok át:👕 nincs-e már hasonló a szekrényetekben,
👕 be tudjátok-e szerezni másodkézből,
👕 meg tudjátok-e varrni,
👕 meg tudjátok-e varratni.Majd ha egyik opció sem működik, akkor vegyétek meg újonnan.Szoktatok turiba járni? Mik a szokásaitok ha turkálóba mentek?#fenntarthatódivat #fenntarthatodivat #turi #hasznaltruha #secondhand #secondhandseptember #hasznaltruhaszeptember #tudatossag #vasarlas #turkalo

#SecondHandSeptember 

Használt ruhát vásárolni környezettudatos megoldás, de ne feledjétek, hogy csak akkor, ha nem kezdtek el túlhalmozni, és tudatosak maradtok a turikban, second hand üzletekben és vintage shopokban is.

Mi lesz a használt ruha szeptember után?

A használt ruha szeptember – a műanyagmentes júliushoz hasonlóan – azért indult, hogy felhívja a figyelmet egy problémára, és alternatív megoldást kínáljon. Ez esetben a cél, hogy ha új ruhát szeretnétek vásárolni, előbb gondoljátok át:

👕 nincs-e már hasonló a szekrényetekben,
👕 be tudjátok-e szerezni másodkézből,
👕 meg tudjátok-e varrni,
👕 meg tudjátok-e varratni.

Majd ha egyik opció sem működik, akkor vegyétek meg újonnan.

Szoktatok turiba járni? Mik a szokásaitok ha turkálóba mentek?

#fenntarthatódivat #fenntarthatodivat #turi #hasznaltruha #secondhand #secondhandseptember #hasznaltruhaszeptember #tudatossag #vasarlas #turkalo

4 nap telt el
View on Instagram |
1/3
A #SecondHandSeptember a műanyagmentes júliushoz hasonlóan egy figyelemfelkeltő kampány, amelyet az Oxfam nonprofit szervezet indított. Adataik szerint az Egyesült Királyságban hetente 11 millió ruhadarab kerül a szeméttelepekre. A ruhaipar a túltermelés és a túlfogyasztás miatt az egyik legkörnyezetszennyezőbb iparág jelenleg, ezért az Oxfam arra biztat mindenkit, hogy szeptemberben új ruhák vásárlása helyett inkább szerezzük be a ruháinkat másodkézből.Természetesen nem kötelező használt ruhát venni szeptemberben, ha nincs szükségetek semmire. Akkor sem lesz újdonság a kihívás, ha évek óta használtruha-üzletben vásároltok.
A kampány inkább azokat célozza meg, akik most hallanak először a ruhaipar okozta környezeti problémákról, és szeretnének változtatni.Sok kérdésünk van, például, hogy hallottak-e már a használt ruha szeptemberről? És mi a véleményetek róla?#fenntarthatódivat #fenntarthatodivat #fenntarthatosag #tudatossag #hasznaltruha #használtruha #secondhand #secondhandseptember #secondhandfashion

A #SecondHandSeptember a műanyagmentes júliushoz hasonlóan egy figyelemfelkeltő kampány, amelyet az Oxfam nonprofit szervezet indított. Adataik szerint az Egyesült Királyságban hetente 11 millió ruhadarab kerül a szeméttelepekre. A ruhaipar a túltermelés és a túlfogyasztás miatt az egyik legkörnyezetszennyezőbb iparág jelenleg, ezért az Oxfam arra biztat mindenkit, hogy szeptemberben új ruhák vásárlása helyett inkább szerezzük be a ruháinkat másodkézből.

Természetesen nem kötelező használt ruhát venni szeptemberben, ha nincs szükségetek semmire. Akkor sem lesz újdonság a kihívás, ha évek óta használtruha-üzletben vásároltok.
A kampány inkább azokat célozza meg, akik most hallanak először a ruhaipar okozta környezeti problémákról, és szeretnének változtatni.

Sok kérdésünk van, például, hogy hallottak-e már a használt ruha szeptemberről? És mi a véleményetek róla?

#fenntarthatódivat #fenntarthatodivat #fenntarthatosag #tudatossag #hasznaltruha #használtruha #secondhand #secondhandseptember #secondhandfashion

7 nap telt el
View on Instagram |
2/3
Hogy álltok a lenből készült ruhákhoz?Mit érdemes tudnotok a len előállításáról?
A len könnyen és gyorsan nő, szereti az európai éghajlatot. Sokoldalú haszonnövény, amelynek minden részét fel tudjuk használni. Viszonylag igénytelen növényről van szó – főleg, ha a pamuthoz hasonlítjuk. Gyenge vagy közepes minőségű talajban is szépen nő, ennek ellenére sokszor növényvédő szerrel kezelik.A len vízigénye jóval alacsonyabb, mint a gyapoté. Már nem érhető el a Len és Kender Európai Szövetség (European Confederation of Linen and Hemp) honlapján az a sokat hivatkozott tanulmány, amely szerint egy lenpóló előállításához mindössze 6,4 liter vízre van szükség, szemben azzal a 2720 liter édesvízzel, amely állítólag egy pamutpóló előállításának vízlábnyoma.Bár a len eddig fantasztikus alapanyagnak tűnik, nem árt utánajárni, milyen eljárással színezték. A textilfestés ugyanis ártalmas lehet a környezetre.#fenntarthatódivat #fenntarthatodivat #fenntarthatosag #alapanyag #len #linen #divat #oltozkodes #tudatosdivat #tudatosoltozkodes
Hogy álltok a lenből készült ruhákhoz?Mit érdemes tudnotok a len előállításáról?
A len könnyen és gyorsan nő, szereti az európai éghajlatot. Sokoldalú haszonnövény, amelynek minden részét fel tudjuk használni. Viszonylag igénytelen növényről van szó – főleg, ha a pamuthoz hasonlítjuk. Gyenge vagy közepes minőségű talajban is szépen nő, ennek ellenére sokszor növényvédő szerrel kezelik.A len vízigénye jóval alacsonyabb, mint a gyapoté. Már nem érhető el a Len és Kender Európai Szövetség (European Confederation of Linen and Hemp) honlapján az a sokat hivatkozott tanulmány, amely szerint egy lenpóló előállításához mindössze 6,4 liter vízre van szükség, szemben azzal a 2720 liter édesvízzel, amely állítólag egy pamutpóló előállításának vízlábnyoma.Bár a len eddig fantasztikus alapanyagnak tűnik, nem árt utánajárni, milyen eljárással színezték. A textilfestés ugyanis ártalmas lehet a környezetre.#fenntarthatódivat #fenntarthatodivat #fenntarthatosag #alapanyag #len #linen #divat #oltozkodes #tudatosdivat #tudatosoltozkodes
Hogy álltok a lenből készült ruhákhoz?Mit érdemes tudnotok a len előállításáról?
A len könnyen és gyorsan nő, szereti az európai éghajlatot. Sokoldalú haszonnövény, amelynek minden részét fel tudjuk használni. Viszonylag igénytelen növényről van szó – főleg, ha a pamuthoz hasonlítjuk. Gyenge vagy közepes minőségű talajban is szépen nő, ennek ellenére sokszor növényvédő szerrel kezelik.A len vízigénye jóval alacsonyabb, mint a gyapoté. Már nem érhető el a Len és Kender Európai Szövetség (European Confederation of Linen and Hemp) honlapján az a sokat hivatkozott tanulmány, amely szerint egy lenpóló előállításához mindössze 6,4 liter vízre van szükség, szemben azzal a 2720 liter édesvízzel, amely állítólag egy pamutpóló előállításának vízlábnyoma.Bár a len eddig fantasztikus alapanyagnak tűnik, nem árt utánajárni, milyen eljárással színezték. A textilfestés ugyanis ártalmas lehet a környezetre.#fenntarthatódivat #fenntarthatodivat #fenntarthatosag #alapanyag #len #linen #divat #oltozkodes #tudatosdivat #tudatosoltozkodes

Hogy álltok a lenből készült ruhákhoz?

Mit érdemes tudnotok a len előállításáról?
A len könnyen és gyorsan nő, szereti az európai éghajlatot. Sokoldalú haszonnövény, amelynek minden részét fel tudjuk használni. Viszonylag igénytelen növényről van szó – főleg, ha a pamuthoz hasonlítjuk. Gyenge vagy közepes minőségű talajban is szépen nő, ennek ellenére sokszor növényvédő szerrel kezelik.

A len vízigénye jóval alacsonyabb, mint a gyapoté. Már nem érhető el a Len és Kender Európai Szövetség (European Confederation of Linen and Hemp) honlapján az a sokat hivatkozott tanulmány, amely szerint egy lenpóló előállításához mindössze 6,4 liter vízre van szükség, szemben azzal a 2720 liter édesvízzel, amely állítólag egy pamutpóló előállításának vízlábnyoma.

Bár a len eddig fantasztikus alapanyagnak tűnik, nem árt utánajárni, milyen eljárással színezték. A textilfestés ugyanis ártalmas lehet a környezetre.

#fenntarthatódivat #fenntarthatodivat #fenntarthatosag #alapanyag #len #linen #divat #oltozkodes #tudatosdivat #tudatosoltozkodes

2 hét telt el
View on Instagram |
3/3

Négy dokumentumfilm a divatipar működéséről

Engem egy dokumentumfilm szembesített 2016-ban azzal, milyen környezetterhelő a divatipar működése. Azzal, milyen pazarlóan, kizsákmányolóan élünk és fogyasztunk. Azzal, hogy tulajdonképpen szemetet termelünk. A The True Cost (2015) című filmet mindenkinek ajánlom,...

Ez már a greenwashing kora

Nem könnyű ma annak, aki szeretne környezettudatosabban vásárolni. Egyre több olyan üzenettel jelentkeznek a márkák – legyenek lokális brandek vagy a világot uralók –, amelyek azt sugallják, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül támogathatjuk őket a pénzünkkel. Sajnos...